. Ma Ákos, Bátor napja van.

Veszprém olyan, mint Batman hőn szeretett Gothemjének egyik negyede, Arkham City. Csak itt nem rohangálnak őrültek – legalábbis nem több mint bármelyik városunkban. A hasonlat inkább arra utalt, hogy mindkét város rengeteg titkot, történelmet és múltat-jövőt rejt magában. A látnivaló maga Veszprém, domborzata miatt néhol felénk emelkedik, néhol pedig eltűnik lábunk alól, panorámája bármelyik utcakövön megállva magába szippantja az embert, legyen nyári napsütés vagy téli hószállingózás. Szűk utcái, tágas terei, minden porcikája arra vár, hogy mesélhessen az arra járónak.

 

A belváros kevés történelmi hagyatékkal rendelkezik, nagy részét, mint a sétálóutcát, a tizenkilenc emeletből álló „húszemeletest”, a Séd mozit, vagy az egyetemi negyedet nemrég sírboltba tett kezek emelték. A 30’-as években volt a nagy építkezési láz, majd a hetvenes években szinte az egész belvárost újratervezték, a kornak megfelelő ízlés alapján. De nem sikerült a múltat eltűntetni, sőt, furcsa kettősséget mutat, mikor az ember a Kossuth utcán lefelé haladva rápillant a Cserhát Üzletház újszerű falaira, majd meglátja a túlparton helyet kapó színek kavalkádjába öltözött épületsort, melynek falai csak kis, boltíves kapui törik meg az épület monumentális mivoltát. Akár ezen a vonalon, akár a kapuk mögött rejlő apró tereket és lépcsősorokat válasszuk, lábunk szinte biztos, hogy ugyan oda fog vinni.

 

Az Óváros negyedébe. Mikor a rideg aszfaltot felváltja a macskakő az ember új korba lép, hiába a kirakatokból bámuló okos-telefonok, a véres kezekkel meggyilkolt állatok szőréből varrt esztétikátlan bunda, hiába minden modern csoda, az embert magába szippantják az ódon falak, ahogy az Óváros tér szép lassan kiszélesedik a szemek előtt. Ahogy haladunk, és hátunk mögé kerül a romantika jegyében 1857-ben felhúzott Városháza lassan újra szűkülnek az utcák, s lassan magába szippant István királyunk Veszprémi Vára.

 

Itt rejlik a város múltjának és jövőjének legmélyebb titkai. Itt kapott helyet a Piarista Templom, a Veszprémi Érsekségi Könyvtár, itt nyúlik az ég felé a Szent Mihály székesegyház két monumentális tornya, majd ezek után pár lépéssel kitárul előttünk a látóhatár, ami István és Gizella szobra mögött fekszik.

 

Veszprém nevezetességeit nem lehet felsorolni. És nem is érdemes. Ez csak tört része volt annak a mélyre hatoló élménynek, amit Veszprém nyújt az arra járóknak. Nem teszek említést a Viaduktról, vagy a közelében, az érintetlennek tűnő fenyvesben helyet kapó Veszprémi Állatkertről, mely nagy területen rengetek egzotikus állatnak ad otthont.

 

Nem említem meg Veszprém többi nevezetességét, hisz a legszebbekbe úgyis belebotlik az ember.   

Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A Narancs.hu értesülése szerint a City nevű lapcsaládot heteken belül indítja a Közép-európai Sajtó és Média A...
Bővebben >>