Egy ember feladata menni előre, csinálni a rutint, építeni a jövőt, egy nemzet feladata menni előre és néha hátranézni, megnézni mi is történt eddig, nem felejteni. A nemzet tagjainak néha össze kell ülni, és elmondani a nemzet többi tagjának, hogy mi is történt, hogy milyen sérelmek történtek, majd másnap fel kell állni, és építeni kell a jövőt. Nem szabad felejteni. De nem szabad a múltban ragadni sem.

Tegnap a nemzet tagjai összegyűltek és emlékeztek. A Vörösmarty téren megemlékeztek az I. világháborút lezáró eseményére. Egy ünnepen, ami 2010 óta létezik, egy eseményről, amiről a mai napig nehéz beszélni, egy szerződésről, amiről nem lehet releváns képet alkotni, egy témáról, ami ha előjön csak hümmögünk, meg hát-ozunk. Fantomfájdalom, zsibbad még a levágott kéz, a test nem tudja megszokni.

Az eseményen Halász János államtitkár beszédében azt mondta, nem a veszteség a bukás, hanem a lemondás. Ezért nekünk emlékezni kell, és válaszokat adnunk Trianonra. 1920. június 4-én az igazságosság áldozatul esett a mohóságnak. Magyarországot kivégezték. Ám kihangsúlyozta, a gyászoljunk, nézzünk szembe a traumával, majd dolgozzunk a magyarságért. És ne feledkezzünk meg a határon túli honfitársainkról.

Az eseményen részt vett Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, Porga Gyula polgármester, több önkormányzati képviselő, a műsorban közreműködött Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója és Hatás Andrea. Az emlékműnél több párt is virágokat helyezett el.

Szili Szabolcs

foto: agt.bme.hu