Jó pár napja elég húzós kutatásokat végzek, aminek hatására tegnap Kóka Jánossal álmodtam, így úgy gondoltam, itt az ideje egy kis pihenésnek. Szerencsére volt kikapcsolódási lehetőség, hisz tegnap volt az első veszprémi sörfesztivál nyitónapja.

A szervezők jól kitalálták, csak a nagy hazafiak horkanhatnának fel, hogy „a borok hazájában sörfesztivál?!”, de nem, mert miért tennék, nem a borok, hanem az alkoholisták hazája vagyunk, így logikus, hogy nem gumicukor-fesztivált hoztak össze az egykori Pajtakertben. Ami mellesleg nagyon szépre sikeredett.

Gyalog haladtunk a História kert irányába, ami Veszprém egyik legszebb parkosított helye, egy hibája van csak, hogy a város legmélyebb pontján van, így már előre féltünk – féltem – a hazajutástól. Odafele saccolgattuk, hogy mennyien lesznek, én ötvenre tippeltem, majd igencsak meglepődtem, mikor a főkapunk belépve szembesültem az irdatlan embersereggel. Elsőre a fehér wolksvagen ragadta meg a tekintetem, majd lepásztáztam a kézműves söröket árusító standokat, majd beálltam a legrövidebb sor végére – 15 méter. A rendezvény első hibája itt bukkant elő, miszerint a faházak, a közlekedő felület – járda – és a padok egymás nyakán vannak, ami erősen megnehezíti mindenki életet.

Standból van rendesen, mindenki megtalálja az ízlésének valót, ha megfelelő mélységre nyúl a pénztárcájába, mi a rendezők sörével kezdtünk, megpróbáltuk elemezni, majd eszünkbe jutott, hogy nem vagyunk sörszakértők, és inkább körbenéztünk. A Séd túloldalán félelmet nem ismerő emberek működtettek félelmetes szerkezeteket, miközben invitálták az közönséget egy körre. Körhinta, ugráló vár, céllövölde, mintha felfeslett volna a tér és idő szövete.

Czutor elkezdett mozgolódni a színpadon, így szép lassan mi is pozícionálni kezdtünk, a tömeg fáradhatatlanul ivott és bágyadtan nézte a behangolást. Itt jött a második probléma, néhány pengetés, majd áramszünet, vissza az egész, megint pengetés, egy kis ének, megint áramszünet, megint vissza, héja, héja, sas, sas, megint áramszünet, a menedzser idegösszeroppanás közeli állapotban rohan el mellettünk. Végül megoldódott a probléma, elkezdődhetett a koncert, színpadon a Belmondo.

A zenekar lelkiismeretesen nyűtte a gitárokat, billenőket, bőröket, sőt, fel is készültek, például tudták hol vannak, valamint felváltva játszottak saját és Beatles számokat, ami több mint elégséges. Hozzátenném, a Belmondo az egyik legjobb magyar koncertzenekar, Czutor Zoltán két szám között olyat stand up-ol, mint senki, köszönjük.

Tíz után kevéssel végül levonulnak, vége a történetnek, ám a móka itt nem ér véget, még rengetegen várják a következő sörüket, mi viszont távozásra szólítjuk fel magunkat.

A mai nap is izgalmasnak ígérkezik, kettőkor bemutatkoznak a sörfőzdék – a színpadon -, utána a kávézó melletti területen a mentőszolgálat tart mentőkutya-bemutatót, ma is lesz sör-kvíz, és egyebek, valamint hat órától a színpadon a Hangadók, majd a EzONE, végül a Hollywoodoo. 

Szili Szabolcs