Emlékszem, volt régebben, nagyjából tíz éve egy Converse hasított bőr cipőm, amit nagyon szerettem, hordtam is télen-nyáron, de az csak nem akart tönkremenni. A negyedik évben, mikor nekiálltam intenzívebben gördeszkázni az egyik oldalán – ahol a deszka smirglis részéhez ért – szép lassan kikopott, majd kilyukadt. De panasz nem lehetett rá, még az a közel öt év is fényévekkel több, mint a mai termékek élettartama.

A történet három hónappal – szeptember kilencedikén - ezelőtt kezdődött, mikor úgy döntöttem, ideje új cipő után nézni. Székesfehérváron a Plázába az egyik nevesebb boltba betérve meg is találtam a cipőt, ami nekem kellett, magas szárú, kék sportcipő, két fehér csíkkal az oldalán. Úgy gondoltam, az őszt kihúzom ebben, télre valami melegebbet és majd tavasszal újra üzembe helyezem. Hát nem!

November elején már láttam, hogy ebből bajok lesznek. A cipő sarok része vészesen elkezdett kopni, sejthető volt, hogy nem fogja sokáig húzni. A kritikus pont el is érkezett, pár héttel később egy kisebb esőzés alkalmával észre kellett vennem, hogy a cipő megadta magát és beázott.

Mivel nem volt túl olcsó – meg amúgy is – úgy döntöttem, irány a bolt, az nem normális dolog, hogy egy elvileg márkás cipő három hónap után kilyukad. A boltban megnézte az eladó, majd jegyzőkönyv és két hét szünet. Egy pénteki délutánon kaptam az SMS-t: „Szia! Megérkezett a cipőd eredménye, sajnos alaptalan lett. Üdv: Alba Pláza „bolt”.”

Hétfőn be is mentem a cipőért, újra szemügyre vettem, és nem akartam elhinni, hogy normális dolognak tartják, hogy a cipő sarka ilyen rövid idő alatt tulajdonképpen elkopott. A panaszkönyvbe beírtam a véleményemet, és hogy tovább viszem az ügyet – már csak azért is. A Fejér Megyei Békéltető Testülethez mentem, ahol éppen nem volt senki, de a portás kedvesen elmondta, mit kell tenni, adott egy papírt, hogy töltsem ki és küldjem vissza, majd értesítenek a tárgyalás időpontjáról.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy használtam a cipőt! Igen, igénybe volt véve, ahányszor rajtam volt és léptem, a sarka ért le először, majd az egész talp rész. Nagyon enyhén a sarkaim külső részén járok, és tény, hogy ott kopott ki. És bár mint írtam, volt nekem olyan cipőm, ami éveken keresztül velem volt, már nincsenek nagy igényeim, ha egy évig bírja a lábbeli, már elégedett vagyok – bár tény, hogy nem szabadna. Egy év, de nem három hónap!

Egy barátommal beszélgettünk a témáról, és felhoztam, hogy direkt próbálok közép-árkategóriában – 10-20 ezer forint – márkás(abb) cipőt választani, mert azoknak elvileg van valami alapja, van minősége, van hátországa. Nem akarok általánosítani, de ezek szerint nem sok, hisz ennél még a Kínai piacon vett cipők is tovább bírják.

A tanulság számomra mégsem ez. Hanem az, hogy igen is vinni kell az ügyet, van hova fordulni. Nem szabad elfogadni a boltok által kiadott ellenőrzések eredményét, főleg, ha tudjuk, hogy állításunk stabil alapokon nyugszik. Mint mondtam, van néhány irány, amerre lehet vinni a termékeket és azok ügyeit.

Szili Szabolcs