Az első világháború borzalmai a város lakosságát is súlyos megpróbáltatások elé állították, a munkanélküliség, a megoldatlan közellátási problémák miatt a pápai dohánygyári asszonyok nagyarányú tüntetést rendeztek, melynek következményeként megindult a szakszervezetek kiépítése az üzemekben is, illetve ezzel egyidőben a helyi szocdem párt is nagyarányú tagtoborzásba kezdett. Az 1918-as októberi események után a szervezett munkásság jelentős tényezőjévé vált a település társadalmának. 

 

A pápai textilgyár és az egykori pápai dohánygyár közti járdaszakaszon Kossuth-címerrel, Károlyi-fényképpel, Népszava-újsággal, rövid emlék-gondolatok felolvasásával és egy mécses meggyújtásával hívták fel az arra járók figyelmét a kitelepült pápai baloldali-demokraták. 

 

 

Papp Ferenc, a DK helyi titkára azt hangsúlyozta, hogy a ’18-as forradalom győzelmével Magyarország négyszáz év után újra független állam lett, Károlyi Mihály az ellenzék vezéreként és Magyarország akkori talán legnépszerűbb politikusaként került hatalomra, s az általa vezetett kormány törvénybe iktatta a sajtó-, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, szociális reformokat indítottak, bevezették a munkanélküli-segélyt, elengedték az adóhátralékot, betiltották a tizennégy éven aluli gyermekek foglalkoztatását, emelték a béreket, a leszerelt katonáknak jelképes végkielégítést adtak, amnesztiát adtak a politikai okokból bebörtönzötteknek, tervezték a nyolc órás munkanap bevezetését, és a társadalombiztosítás kiterjesztését. 

 

Kerecsényi Zoltán választókerületi elnök, önkormányzati képviselő Károlyi antifasizmusát emelte ki. Mint mondta, Károlyi elkötelezett antifasiszta volt, aki emigrációjában elindította az antifasiszta magyar emigránsok szervezetét, oroszlánrészt vállalt a Nemzetközi Antifasiszta Komité munkájában, Hitler hatalomra jutását követően a nácik áldozatain is igyekezett segíteni, felhívást tett közzé Horthy feudális rendszerének megszüntetésére, és feleségével, Andrássy Katinkával közreműködött a fasizmust leleplező "Barna könyv" összeállításában. A választókerületi elnök azt is kiemelte, hogy Károlyit hazaárulónak minősítették, ma is gyűlölik, az emlékezetpolitika mellőzi, pedig Károlyi volt az az első politikus, aki elsőként kimondta 1919 februárjában, hogy „Nem! Nem! Soha!”; illetve ő volt az, aki bátran, elsőként tért vissza az 1848-as hagyományokhoz, fölelevenítette Kossuth Lajos gondolatait, a kelet-európai népek összefogását szorgalmazta, hivatalossá tette a Kossuth-címert, s elszánt volt a magyar parasztság földhöz juttatásában. Károlyinak azt nem tudják ma sem megbocsátani a politika jobboldalán állók, hogy kora szervezett munkásságával kötött szövetséget, és saját történelmi osztályának tagjaival szemben az igazságosság, a humanizmus, az egyenlőség eszméhiez csatlakozott – emelte ki Kerecsényi, aki azt is hozzátette, hogy a köztársaságiasság eszménye nem jobb- és baloldaliság kérdése, vállalható ma is, hiszen mindez függetlenséget, demokráciát, igazságosabb közteherviselést, parlamentáris többpártrendszert jelent. 

 

 

A pápai baloldali-demokraták előre szervezett emlékező "villám-csoportosulása" rendben, békében zajlott - talán az országban egyedüliként - szerényen emlékeztetve az 1918-as polgári demokratikus eseményekre, az első köztársaságra.

 

Tudósítás, fotók: "CsoJaLa"