Hetven esztendeje, az utolsó, a tömegdeportálások keretében indított magyar vonat 1944. július 11-én futott be a birkenaui zsidórámpára. Békásmegyeren bevagonírozott férfiakat, nőket, öregeket és gyermekeket hozott. A rámpán aznap, mint oly sokszor, dr. Mengele várta őket. 1944. május 14-én kezdődött meg a zsidók tömeges deportálása Magyarországról. A következő 56 nap alatt - 1944. július közepéig - 437 ezer embert hurcoltak el hazánkból tehervagonokba zsúfolva.

Veszprém megye is a legutolsó zónához tartozott, 1944. június végén, július elején fejeződött be a „zsidótlanítás”. Június 19-én kényszerítették városuk elhagyására Veszprém zsidóként született, vagy a törvények alapján annak minősített lakosait. Amint az a Veszprémi Hírlap akkori címoldalán megjelent, 1944. június 19-én hétfőn kiürítették a gettót és „egész nap csoportokban kísérték ki az állomásra a zsidókat, hogy az egész országból egy helyen legyenek”. 1944. július 7-én 2204 főt szállítottak el Auschwitzba a sárvári cukorgyárban kialakított gyűjtőtáborból. Ezen a szerelvényen voltak - a túlélők tanúságtétele szerint - a korábbi két veszprémi gettó lakói is.

2014. július 10-e délutánján baloldali, demokrata, antifasiszta gondolkodású emberek, keresztények, zsidók  - összesen mintegy negyvenen - a veszprémi vasútállomás bejáratánál álló emléktáblánál gyülekeztek a helyi Demokratikus Koalíció-szervezet hívására, hogy közösen hajtsanak fejet a megyeszékhelyről bevagonírozott honfitársaik emléke előtt. Az egybegyűlteket Katanics Sándor, a DK Veszprém megye-1. számú választókerületi elnöke köszöntötte, kiemelve azt, hogy a veszprémi vasútállomás épületének bejáratánál pont tíz esztendővel ezelőtt, 2004 nyarán került leleplezésre a mártírok emléktáblája, mely annak a negyvennek az egyike, amelyek Magyarország vasútállomásain állnak, s amelyeket Iványi Gábor lelkész vallási közössége állíttatott.

Az elmúlt tíz esztendőben ezeket az emlékjeleket több helyütt megrongálták ismeretlenek, volt, ahol darabokra is törték némelyiket. Szerencsére a veszprémi makulátlanul áll 2004 óta, - figyelmeztetve a lakosokat, s az utazókat.

A főhajtáson jelen lévő, emlék-gondolatait megosztó Iványi Gábor lelkész az utókor, a jelen felelősségét, s az emlékeztetés fontosságát hangsúlyozta. Az antiszemitizmus és a rasszizmus gyávaságban, önzésben fogant gondolatai, illetve szavai készítették elő a Holokausztot, éppen ezért nemcsak az áldozatokra, hanem a felbujtókra, a gyilkosokra, a passzív szemlélőkre is figyelmeztetnek a hét évtizede történtek.

Mindenki számára van hely a világon, nem szabad különbséget tenni vallási, faji, származási alapon ember és ember, magyar és magyar között; bíznunk kell egy elfogadó, befogadó, gyarapodó ország eljövetelében - emelte ki a lelkipásztor, akit Búzás Huba költő követett gyermekkori, háborús emlékeinek felelevenítésével, valamint Térdre! - című versének elmondásával. Végül Kerecsényi Zoltán, a DK Veszprém megye 4. számú választókerületi vezetője tartott záróbeszédet, megosztva a jelenlévőkkel a Magyar Köztársaság kormányának 2007-ben, az akkori országgyűlésben meghirdetett „Zéró tolerancia kiáltvány”-ának főbb szakaszait, amelyek hét év elteltével is igencsak aktuálisak. A rendezvény emlékkoszorú elhelyezésével ért véget a megyeszékhely vasútállomásán.

-tudósítónktól-